Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében.
Az Egy gondolat bánt engemet olyan vers, amelyhez nagyon kevés más vers hasonlítható. Páratlan a belső izzása miatt is, de az is ritkán tapasztalható a költeményekben, hogy a közösségi érdek és a személyes sors ennyire szétválaszthatatlan legyen egy költőnek.
A költemény a világszabadság eszméjét hirdeti, amely minden bizonnyal a legfontosabb volt Petőfi számára. A világszabadság eszméje szerint mindenfajta elnyomás teljesen megszűnik a földön, hogy az elnyomott nép felszabadul a zsarnokság alól. Ez a szent cél volt, amely miatt Petőfi Sándor akár az életét is kész volt feláldozni. Mindig a világszabadság eljöttét várta, mely meggyőződését folyamatosan kifejtette verseiben. Ez olvasható az Egy gondolat bánt engemet című rapszódiában is. A vers az idők folyamán igen híressé vált, így méltán lett kedvence a versmondóknak.
Az Egy gondolat bánt engemet verselemzés szempontjából Petőfi egyik legjelentősebb látomásverse, amely a nagy romantikus víziókkal vetekszik. A költemény egy monológ, amely egy kínzó gondolatot jár körül. Petőfi az összes költeményeinek 1847-es kiadásában utolsó helyre sorolta be. A záró hely egy kötetben mindig kitüntetett hely, csak a kiemelt versek kerülnek ide. Ebben a költeményben elmondja mindazt, amit az emberiségről, a hazáról és önmagáról mondhatott.
A vers három kulcsfogalom körül íródott: a piros zászlók, a világszabadság és a nagyszerű halál.
A vers keletkezése
1846 végén keletkezett Az Egy gondolat bánt engemet. Szilveszterkor született, mint a költő. Abban az időben a költő úgy érzékelte, hogy Szendrey Júlia elfordul tőle. A meghitt családi élet most hirtelen megint elérhetetlennek és távolinak látszott. Úgy tűnt, a házasságának a reménye szertefoszlik. Ezért Petőfi végérvényesen felállította a fontossági sorrendet a magánélete és a közügyek között. Azt a döntést hozta, hogy a közösségért vívott harc fontosabb a szerelemnél is.
Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az a lángolás, az az érzelmi kitörés, amit Petőfi Júlia iránt érzett, végül nem született szerelemversben, hanem egy közéleti költeményben talált kifejezést. Az „Egy gondolat bánt engemet” azt mutatja, hogy a költő hajlandó volt feláldozni magát a nagy családért, az emberiségért.
A születésnap és a szerelmi hullámvölgy mellett a vers megírásának egy harmadik fontos oka is volt: a világ nagy változások előestéjén állt, és a romantikus nemzedék egy hatalmas történelmi fordulatot várt.
Petőfi esetében a költői személyisége és a történelmi időszak, amelyben élt, összetalálkozott egymással. Alapvetően erős érzelmi természettel rendelkezett, és hajlamos volt az érzelmek intenzív megélése, a temperamentum és a lángolás.
Petőfi nem osztotta a sztoikusok álláspontját, akik az eseményeket egyforma közönyvel fogadták, ő mindent mélyen érezni akart, legyen az öröm vagy fájdalom, és képes volt „teljes szívvel szeretni és gyűlölni”. Ez az érzelmi erő, ami Petőfiben lakozott, gyakran vitt végletekbe, és az élet szeretetének és a halál gondolatának kettősségével magyarázható.
Az Egy gondolat bánt engemet műfaja, stílusa, költői eszközei
A vers műfaja a rapszódia. Ezen lírai műfaj, mint az ódafélék családjának tagja, szabadabb érzelmi tartalommal rendelkezik, mint a himnusz vagy az óda, ennek okán ritmusa is kötetlenebb (nincs meghatározott strófaszerkezet). Magyar költészetünkben Vörösmarty és Petőfi volt, aki leginkább kedvelte ezt a műfajt.
Petőfi szenvedélyes hévvel írt versét rapszódiának nevezzük, mivel az érzelmek heves hullámzása jellemzi. A kezdeti sorok elmélkedő hangulatot teremtenek, majd az elbeszélőt a lelkesedés ragadja el, és a hangnem magasztossá válik. A vers végén pedig meghatottság vesz erőt az elbeszélőn. Érzelmei nagyon erősek, ezért hullámzanak, a vers pedig mélyről indul és magasra szárnyal.
Az „Egy gondolat bánt engemet” című költemény romantikus stílusú. A vers gazdag képekkel, méltósággal, kifejező erővel bír. A romantikus művészek a világot főként vizuális élményként élik meg és képeken keresztül fejezik ki gondolataikat. A vers zeneiségével harmonizáló hangulatot teremt.
Petőfi emellett gondoskodott arról, hogy a vers közérthető legyen. Ha megvizsgáljuk a vers kifejezőeszközeit, láthatjuk, hogy csak két hasonlatot, néhány metaforát, egy metonímiát, néhány jelképszerű metaforát, két eufemisztikus körülírást és egy megszemélyesítést alkalmazott a költeményben. Így a korabeli olvasók számára nem okozott nehézséget a vers értelmezése.
Petőfi olyan jelzőket használt, amelyek önmagukban is hordoznak bizonyos hangulati minőséget, továbbá olyanokat is, amelyek a jelzett szóval együtt vagy az adott szövegkörnyezetben nyerik el hangulati tartalmukat. Mindezek ellenére a vers köznyelvi olvasók számára is érthető marad, mivel Petőfi azt tűzte ki célul, hogy a művészet magaslatára emelkedjen anélkül, hogy elfelejtené, hogy közvetlenül és érthetően kell beszélni a néppel. Ez nála egyszerre volt esztétikai és politikai elv.
Az Egy gondolat bánt engemet szerkezete
Az Egy gondolat bánt engemet verselemzés szempontját tekintve nem tagozódik versszakokra. A teljes vers egy összefüggő egységet alkot, valószínűleg azért, hogy zökkenőmentesen, szinte egyetlen lélegzetvétellel olvasható legyen.
Ez a megközelítés azt is sugallja, hogy valóban egyetlen gondolatot fejez ki a vers, és a mondatok között olyan erős a kapcsolat, hogy még az átmeneti részek is összefüggőnek érződnek.
A versnek két lehetséges szerkezeti felosztása is létezik. Egyik lehetőség szerint három egységre bonthatjuk, ahogy Szappanos Balázs elemzésében is szerepel. Ebben az esetben a gondolatjelek jelentik a szüneteket.
Az első egység a vers első gondolatjelig terjed (itt a költő összehasonlítja a két halálnemet), a második egység a két gondolatjel közötti rész (a forradalmi víziót mutatja be), a harmadik egység pedig a második gondolatjel utáni rész (a temetési víziót festi le).
Petőfi szerkesztési bravúrja az, hogy a vers zárószavaként ismét előhúzza azt a szót, ami az egész mű központi témája: a „Világszabadság” most külön sorban jelenik meg, kiemelve a jelentőségét.
Láthatjuk, hogy Petőfi rendkívül tudatosan és precízen alkotta meg ezt a verset, és bár sokan gondolják úgy, hogy könnyedén és ösztönösen írt, az Egy gondolat bánt engemet verselemzés szempontjait figyelembe véve is bizonyítható, hogy a költő komolyan gondolkodott művei szerkezetén és formáján.
