Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 4.) magyar költő és a modern líra kiemelkedő képviselője. Magyar–francia szakos középiskolai tanár. A tiszta műfajiságra való törekvés jellemezte munkásságát, illetve a kipróbált hagyományos műfajok felelevenítése.
Élete
Radnóti Miklós Budapest-Újlipótvárosban, egy zsidó családban született. Születéskore édesanyja, Grosz Ilona (1881–1909) és fiú ikertestvére meghalt. Édesapja, Glatter Jakab (1874–1921) kereskedő volt, továbbá egy nővére volt Klára. Édesapja, 1911-ben újból megnősült, felesége Molnár Ilona (1885–1944) lett, aki a költőt úgy szerette, mint saját gyermekét.
Tanulmányai
1915-1919 között a lipótvárosi Szemere utcai általános iskolába járt. 1919-1923 között a Budapest V. kerületi Magyar Királyi Állami Bolyai Reáliskolában végezte középiskolai tanulmányait, majd 1923-1927 között a VI. kerületi Székesfővárosi Községi Négyévfolyamú, 1927-től pedig a Wesselényi Miklós Fiú Felső Kereskedelmi Iskola tanulója volt, majd 1927. nyrán kereskedelmi érettségit tett.
Diákkorában nagyon jó atléta volt, több versenyről is éremmel távozott, továbbá a labdarúgásban is jeleskedett.
1921. július 21-én édesapja agyvérzésben meghalt. Radnóti ekkor tudta meg, hogy az őt nevelő asszony nem az édesanyja. Ekkor anyai nagybátyjához, Grosz Dezső textilkereskedőhöz került. Radnóti miatta ment kereskedelmi iskolába, hogy a textilcéget majd ő vihesse tovább.
Három évre rá tudta meg, hogy születésekor nem csak édesanyja, hanem ikertestvére is elhunyt. Ezt a traumát élete végéig magában hordozta és versében is megemlítette.
1923-ban került dédnagynénjeihez, a budapesti V. kerületi Lipót körút 5. szám alatti lakásba, ahol 1935-ös házasságkötéséig élt.
Egy prózai írás volt első publikációja 1925. szeptember 15-én az Új Századok című diáklapban, Mi szeretnék lenni? címmel. Ekkortájt már erős érdeklődést mutatott az irodalom iránt, és költeményei diákfolyóiratokban jelentek meg. Miután az Új Századok diáklap megszűnt, főként a Haladás című diáklapban jelentette meg munkáit.
1926 őszén ismerkedett meg leendő feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz.
1927-28-ban egy tanévet végzett el a csehországi Liberec textilipari főiskoláján. Akarata ellenére, a gyámja miatt ment ide tanulni. A textilipari tanulmányok nem érdekelték, inkább rajzolt és verseket írt.
Reichenbergi tanulmányai alatt levelezett Gyarmati Fannival, azonban szerelmes lett Klementine Tschiedelbe is, akit költeményeiben Tiniként említett. A lány 1937 októberében Budapestre jöttlátogatóba és találkozott az ekkor már nős Radnóti Miklóssal. A látogatást követően írta meg az Emlék című költeményét.
1928 júniusában tért haza Liberecből, majd nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el, ahol kereskedelmi és könyvelői levelezői munkával volt megbízva. Nagybátyja nem nézte jó szemmel, de bölcsészkarra készült. 1928 októberében több barátjával 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak, melyben Radnóti Miklós két verset közölt. 1929-ben a fiatalok Jóság címmel antológiát jelentettek meg, amelyben a költő már tizenkét verset közölt. 1929 júniusában jelentek meg versei először kötetben, a Jóság című antológiában.
1930 márciusában jelent meg Pogány köszöntő című verseskötete a Kortárs kiadónál, majd részt vett a Kortárs című folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában. 1930 júliusának végén felvették a szegedi egyetemre.
Az egyetemi évek
1930. szeptember 12-én beiratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar–francia szakára. 1930-1934 között Szegeden lakott. itt részese volt az 1930–31-es években zajló zsidóellenes incidenssorozatnak, melyben tüntetésekkel fejezték ki ellenérzésüket a zsidó származású diákok magas száma miatt.
Második verseskötete 1931 márciusának végén jelent meg, a Fiatal Magyarország kiadásában.
1931. július 3. és augusztus 30. között járt első alkalommal Párizsban. Hatást gyakorolt rá az akkor megnyílt Gyarmatügyi Kiállítás, ahol több alkalommal is megfordult. A francia főváros liberális viselkedéskultúrája is nagy hatással volt rá. Radnóti elsősorban nyelvtanulás miatt utazott ki, így augusztus elején beiratkozott egy nyelvtanfolyamra. Ott ismerte meg Maki Hirosi japán orvost, aki a Férfinapló című költeményében szerepel.
Radnóti Miklós 1932 júniusában a Valóság című folyóiratnál dolgozott. Ősszel tanári alapvizsgát tett. Részt vállalt az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi csoportjának, továbbá a Hétvezér utcai munkásotthon szavalókörének munkájában is.
1932. december 1-jén először publikált a Nyugat című folyóiratban. Az Estefelé című versét tette közzé. 1932 decemberében magyar nyelv és irodalomból, továbbá francia nyelv és irodalomból tett középiskolai tanári vizsgát.
1933. szeptember elején Gyarmati Fannival elutaztak Dalmáciába. Az egyik kirándulás alkalmával ismerte meg Kapetánovics Pero földművest, akinek hatására írta Montenegrói elégia című költeményét.
1934 májusában doktori szigorlatot tett. Júniusban pedig summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták, majd elkészítette francia szakdolgozatát. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett.
1935 májusában magyar nyelv és irodalomból, illetve francia nyelvből szakvizsgázott, majd gyakorlatot szerzett a budapesti Báró Kemény Zsigmond Reáliskolában.
1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit és a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. A nyarat pedig az apósa által bérelt, Diana út 15/B. szám alatt lévő házban töltötték.
Gyarmati Fannival 1936. augusztusában egy hétre Bécsbe utaztak. Egyetemi tanulmányait 1936 szeptemberében fejezte be. filozófiai és pedagógiai vizsgáit sikeresen letette, s magyar–francia szakos középiskolai oklevelet nyert. Ezek ellenére soha nem volt képes középiskolában elhelyezkedni, állandó munkahelye sem volt, így alkalmi munkákból kellett megélnie.
Radnóti Miklós élete 1936-tól 1944-ig
1936-ban rendszeres résztvevője lett a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek.
1938. decemberében jelentkezett újabb verseskötettel, Meredek út címmel.
1940. szeptember 9-én kezdte meg első munkaszolgálatát a IX. kolozsvári hadtestparancsnokság munkásszázadban. Bevonult Isaszegre, majd innen Veresegyház, Szada, Gödöllő, majd Szinérváralja következett. Október 22-től irodai munkát kapott.
1941. június 14-én Esztergomban meglátogatta Babits Mihályt. Babits ekkor már nem volt képes beszélni, s alig két hónappal később elhunyt. 1941. július végén Runyára utazott Fannyval, hogy meglátogassa unokanővérét. 1942-ben megjelent külön kötet formájában Naptár című versesfüzete. Március 15-én a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen vett részt a Petőfi-szobornál. Július 1-jén ismét munkásszolgálatra. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték dolgozni, majd aláírásgyűjtés kezdődött a kiszabadítására.
1942. március 31-én a Rózsavölgyi céggel megállapodást kötött, hogy La Fontaine 15 meséjét lefordítja magyarra. Henry de Montherlant Lányok című regényének első két kötetét lefordította, de a harmadik kötethez azonban nem tudott hozzákezdeni, mert második munkaszolgálatára hívták be. 1943 márciusáig tartott a munkaszolgálat, majd sikeres aláírásgyűjtés végett leszerelték.
1943. május 2-án az izraelita vallást feladta és a római katolikus vallásra tért át Gyarmati Fannival közösen.
A Magyar Nemzet 1943. szeptember 19-i száma közölte Páris című versét.
1944. február 1-jén a Magyar Filozófiai Társaság rendes tagjává választotta.
Május 19-én a harmadik munkaszolgálatára is behívót kapott. Május 20-án vonult be Sződligetre. Május 27-én gyalog vándoroltak tovább Szerbiába. Június 2-án Lager Heidenauba szállították, ahol rézbányáknál, vasútépítésen dolgozott. Szeptember 15-én felszabadították és megmenekült.
Halála
A már járni is képtelen Radnótit a győri kórházba irányították. Mivel a várost éppen bombázták, az intézmény nem tudta fogadni és elküldték. Halálának pontos körülményei nem ismertek, de egyes források szerint Marányi Ede alezredes parancsára, Tálas András hadapródőrmester négyfős kerete 1944. november 4-én lőtte agyon a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst. Abda község határában egy tömegsírba temették.
