1823. január 22-én keletkezett Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye, mely nap a magyar kultúra napja. A Himnusz nem csak egy vers, hanem egyben nemzeti himnuszunk is, mely elhangzásakor, átérezzük magyarságunkat és nemzeti hovatartozásunkat. Az idők folyamán nemzeti összetartozásunkat kifejező közös énekünkké vált.
A Himnusz keletkezésének története
1820-ban forradalom volt Spanyolországban és Nápolyban, melynek hatására Metternich hadiadó két és félszeresére emelésével és újoncköveteléssel állt elő. Az ellenállásra erőszak volt a válasz. Ebben a történelmi szituációban írta meg a költő a közösség nevében a Himnuszt.
Kölcsey ekkor vidéki birtokán élt elszigetelve és hiányzott neki a szellemi-intellektuális közeg. A szentimentális vonulat kissé háttérbe szorult költeményeiben, de megerősödött a közéleti lírája.
Kortársai erkölcsi tisztasága, hazaszeretete, tehetsége, műveltsége és szorgalma miatt eszményi alaknak tartották.
A Himnusz 1829-ben jelent meg az Aurora folyóiratban. Az irodalmi közvélemény igen gyorsan felismerte a Himnusz jelentőségét, viszont azt is, hogy nemzeti énekké csak a megzenésítése után válhat. Ezért Bartsay Endre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója megzenésítésére írt ki pályázatot 1844-ben. A pályázatra a bizottság elnöke, Egressy Béni odaítélte a díjat Erkel Ferencnek. Az első nyilvános bemutató a Nemzeti Színházban, július 2-án volt.
Himnusz műfaja
A költemény műfaját tekintve himnusz, azonban a szöveg egészét tekintve inkább a zsoltárok könyörgő, panaszos hangjához áll közelebb. Istenhez fohászkodó énekről van szó, melynek hangneme magasztos, hangulata sivár, komor, reménytelen. A vers szerkezeti felépítése klasszicista, viszont a nyelvezete romantikus.
Kulcsszavak a versben: bűn-büntetések-bűnhődés hármasa. A balsors, a büntetés a vereség, a folytonos küzdelmek. A megvertség érzése cselekvésképtelenné teszi a közösséget, ezért kell megszabadulni a kollektív bűntudattól.
Motivikus kapcsolat található benne más művekkel jellemzően a bűn-bűnhődés-büntetés fogalomkör megjelenése miatt. Ilyen például Berzsenyi: Vörösmarty Mihály: Szózat, A magyarokhoz költemények.
A vers beszédhelyzete
A költemény címzettje Isten. A beszélő közvetít a nemzete és Isten között, tehát egy közösség nevében beszél és kegyelemért könyörög népe számára. Így az Istentől függő jövőt szeretné befolyásolni. Isten a megszólított, viszont a beszélő nem a költő korában élő személy. Kölcsey egy 16-17. századi prédikátor nevében beszél, vagyis a lírai én más szerepéből szólal meg.
