Vörösmarty Mihály: Szózat verselemzés

Vörösmarty Mihály: Szózat verselemzés

Vörösmarty Mihály egy gyönyörű hazafias dalt írt, amely Magyarország második legfontosabb nemzeti költeménye lett. A mű a költő első hazafias remekműve. Szózat verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében.

Nem véletlen, hogy Vörösmarty Mihály a magyar hazafias líra egyik nagy alakja lett. Hazafiságát, nemzeti öntudatát otthonról hozta, szinte teljesen az anyatejjel szívta magába.

Apja szegény kisnemes volt (a család ősei a XVII. század közepén lettek arisztokraták), rokonai egyszerű foglalkozásúak voltak (egyik nagybátyja csősz volt, a másik strázsamester), a vagyontalanság nem akadályozta meg a családot abban, hogy tisztességes szegénységben, szegényen és egyszerűen éljenek, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy hűségesen védelmezzék és ápolják a nemes eszméket és gondolkodást.

Az édesapjuk nemegyszer szidta fiainak, „korcsosodó magyarokat, kik megvetik nemzeti nyelvöket, s nem gondolnak hazájokkal”. Fiait magyaros ruhákba öltöztette, és egyszer, amikor fiai ragaszkodtak ahhoz, hogy minden iskolás gyerek pantalont és kaputot visel, és ők is ilyet akarnak hordani, az apa azt mondta:

„fiaim, míg én varratok nektek ruhát, addig nem lészen se kaput, sem pantalon, majd, ha magatok szerzitek be a ruhát, nem szólok bele, milyent varrassatok… látjátok, én sem teszem le a magyar zsinóros ruhát és sarkantyús csizmát, mert magyar akarok maradni.”

Ez a hazafias tudat már korán, 13-15 éves korában kialakult a költőben, részben apja hatására. Néhány évvel később már a hazafias magyar ruhát és nyelvet dicsőítő verseket írt.

Nézzük most azokat a történelmi körülményeket, amelyek e vers megjelenéséhez vezettek.

A vers keletkezésének körülményei

A vers első néhány sorát Vörösmarty 1835-ben írta le, de a végleges formája 1836-ban formálódott meg. Elsőként az Aurora című szépirodalmi zsebkönyvben jelentették meg 1837 év elején, melyet Bajza József, Vörösmarty Mihály barátja szerkesztett. 1840-ben a Szózatot a költő kötetben is publikálta, Vörösmarty Mihály Újabb munkái címmel.

A Szózat az 1832-1836-os országgyűlés eseményeihez köthető. Ezen az országgyűlésen nyert kapcsolatot a „haza és haladás” jelszavai, továbbá itt küzdött a jobbágyfelszabadításért és a nemzeti függetlenségért a megerősödött ellenzék.

A Szózat abban a válságos történelmi pillanatban íródott meg, amikor a magyar nemzet és a Metternich-féle abszolutista kormányzat közötti ellentét a legélesebb volt. Ebben az időszakban a cenzúra, a besúgás, az árulás, a felháborodás, a felkorbácsolt közhangulat, a félelem és a rettegés légkörében éltek az emberek.

Vörösmarty Mihály jelleméről nagyon sokat elárul, hogy amikor kockázatos volt jó hazafinak lenni, ő éppen egy olyan verset írt, amely a haza iránti hűségről és szeretetről szól. Ebben a kritikus időszakban a nemzetnek szüksége volt rá, hogy valaki a lelkére vegye a haza közös ügyét. A költő úgy érezte, meg kell szólitani a nemzetet. Valakinek ki kell mondani, hogy most önfeláldozásra és hűségre van szükség. Mivel most vagy előbbre tudunk lépni, és jön egy jobb kor, vagy elbukunk a harcban és belehalunk („Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor…” – „ Vagy jőni fog, ha jőni kell, / A nagyszerű halál”).

A jobb élet vagy halál közötti kérdéskör volt a korszak alapkonfliktusa, amit Vörösmarty már ekkor észrevett és versében megfogalmazott. Ebben az értelemben a Szózat verselemzés szerint egy alkalmi vers, amit az aktuális politika keltett életre. A költő reagált a politikai élet eseményeire, továbbá állást foglalt és utat mutatott a reformkor fordulópontján.

Vizsgáljuk meg, hogy milyen lényeges különbség tűnik fel a másik hazafias versünkkel, a Himnusszal kapcsolatban. Kölcsey Ferenc verse tizenhárom évvel hamarabb íródott, és sokkal kedvezőtlenebb társadalmi körülmények idején. Ezért nem meglepő, hogy Vörösmarty átlép a Himnusz bűn-bűnhődés-bűnbánat kategóriáin, és átlép az imaformán is. Továbbá elengedi azt a szemléletet is, hogy a történelem csak az Istentől rendelt sors. Érvekkel igyekszik meggyőzni a magyar nemzetet az igazáról és a haza iránti hűség fontosságáról. Mélyen lakozó félelmei látomás képében jönnek elő, de ő teljesen elutasítja a keserű következtetéseket, amelyek a hosszú szenvedésből levonhatók. Ezzel önmagát is meggyőzi, így a vers végén visszatér a kezdő gondolatsorhoz.

Kapcsolódó bejegyzések