Petőfi Sándor A királyokhoz verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében.
A királyokhoz című költemény 1848. március 27-30. között íródott Pesten. A forradalom kitörését követő napon, Habsburg Ferdinánd a magyar országgyűlés küldöttségét fogadta, és megígérte, hogy teljesíti a követeléseiket, így a következő napon gróf Batthyány Lajost megbízták kormányalakítással. Március 28-án Ferdinánd megszegte ígéretét, mivel megtagadta a jobbágyfelszabadításról és a független magyar kormányról szóló törvénycikkek jóváhagyását. Ennek hírére született A királyokhoz című vers. Március 30-án tüntetések voltak Pesten, aminek következtében március 31-én Habsburg Ferdinánd jóváhagyta a független magyar kormányról szóló törvényt.
A királyokhoz című vers április 1-én jelent meg röplapokon, és nagy felháborodást váltott ki, mert az emberek nagy része abban a korszakban még nem volt köztársaságpárti. Az emberek akkoriban a verset a király elleni lázításnak fogták fel.
Az udvar árulása teljesen nyilvánvaló volt, de senki sem merte bírálni a királyt, akinek személye szent és sérthetetlen volt. A magyar parasztság hűséges volt a királyhoz, de Petőfi most merészen megtagadta ezt a királyhűséget.
A vers szerkezete
A vers arról szól, miért nincs többé szeretett király. A költő a refrénben felállított tételt kívánja igazolni. Ezért aztán a Királyokhoz verselemzés tekintetében retorikus felépítésű lett, mely 5 szerkezeti egységből áll:
Az 1. versszak kimondja a bizonyítandó tételt: őszinte szót adok, félelem nélkül: „Nincsen többé szeretett király.” Ez a rész jelen idejű.
A 2. versszak indokolja az előbb tett állítást: azért nincs, mert a szeretetet esküszegéssel kiirtották. Ezután elkezdődik az érvelés: mivel a szeretet nincs többé, már csak tűrik a népek a királyokat. Az érvelés már múlt idejű, azaz esküszegésből következik a jelen idejű konklúzió.
A 3. versszak folytatódik az érvelés: mivel a népek már csak megtűrik a királyokat, az égiek megszámlálták a királyok napjait, akik majd meghallják az ítéletszót. Ebben már a múltat is belekeverő jelen idő szerepel. („Csak tűrnek már titeket a népek”), továbbá olyan múlt, amelyben a jövő is felvillan („Megszámlálták napjaitokat”, azaz meg fogtok halni).
A 4. versszak a 3. versszak állítását kezdi el részletezni hogyan fog bekövetkezni az ítéletszóban kimondott halál? Ez a versszak a konklúzió előkészítése is.
Az 5. versszak zárja a verset: nem lázítok, mert a királyság túlhaladott államforma, a történelem úgyis el fogja tüntetni. Itt már olyan idő szerepel, amelybe a jövő játszódik.
A 8 soros versszakok 3 részből állnak. Az utolsó két sor a refrén, amely minden szerkezeti egységben benne van, viszont míg az 1. strófa végén tételként jelenik meg, addig a 2. strófa végén konklúzióként. A 3. strófában tétel és következmény is, a 4. strófában, amely már a végső konklúzió kezdete, megint tétellé válik. Az 5. strófa vége pedig hangsúlyozott tétel és konklúzió is.
A fennmaradó 6 sorban 2 gondolatot rögzít a költő. Az első 4 sort elfoglalja az egyik gondolat, amely 2 részből áll, az 1-2. sorból és a 3-4. sorból. Az 5-6. sor a másik gondolatot fejti ki. Ez a felépítés az 1,3,4 versszakban érvényesül maradéktalanul.
A vers fogadtatása
A Királyokhoz című vers már megjelenésekor heves reakciókat váltott ki, és hozzájárult Petőfi politikai elszigetelődéséhez. A vers miatt számosan úgy vélték, hogy ő azok közé tartozik, akikkel a hatalomnak számolnia kell. Hamarosan meg is tapasztalta legsúlyosabb politikai vereségét a szabadszállási képviselő-választáson.
Királyellenes verseit az emberek nem fogadták jó szívvel, mivel a magyar társadalom nagy része inkább hajlott a kompromisszumos megoldások felé. Nem a király hatalmának megszüntetését akarták, hanem engedményeket próbáltak kicsikarni tőle. A többség nem volt hajlandó teljesen átalakítani a társadalmi rendszert, és felháborodott Petőfi királyellenes álláspontján.
A radikális és a liberális képviselők gyakran összeütköztek az országgyűlésben, és Petőfi is szakított több barátjával, köztük Vörösmartival is. Vörösmarty például jóval mérsékeltebb álláspontot képviselt, és amikor támogatott egy kompromisszumos törvényjavaslatot, Petőfi versben támadta őt. Vörösmarty cikkben és versben válaszolt, és Jókai támogatta Vörösmartit, aminek eredményeként Petőfi mindkettejükkel összeveszett és megszakította a kapcsolatot velük.
Petőfi teljes mértékben a forradalom ügyének szentelte magát, és annyira hitt a köztársaságban, hogy készen állt feláldozni barátságait is az ügy iránti elkötelezettsége érdekében. A Királyokhoz című versét, bármilyen heves reakciót is keltett, mindvégig nyíltan vállalta és kitartott meggyőződése mellett, hogy a monarchia elavult államforma, és a következő fejlődési lépés a köztársaság lesz.
