Csokonai Vitéz Mihály A boldogság verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében.
A vers 1797-ben született, amikor Csokonai Vitéz Mihály megismerkedett Vajda Juliannával, akit verseiben Lillának nevezett. Ekkor a költőnek minden reménye az volt, hogy boldogságra találjon. Kilenc hónapig udvarolt a lánynak és kölcsönös szerelem alakult ki köztük. Ez a boldogsággal teli időszak inspirálta a költőt A boldogság című vers megírására, amelyben igyekszik kifejezni, ami az életet élvezetessé varázsolja, amitől könnyű, vidám és szabad az ember lelke.
A vers születése
Fontos kiemelni, hogy a verset egy konkrét élmény ihlette, mivel Csokonai szerelmi költészetének szinte minden darabját nem egy konkrét személyes, vagy érzelmi élmény szülte, hanem jellemzően egy előzetesen kialakított költői filozófia része. Ez nem azt jelenti, hogy Csokonai életéből a nagy szenvedély hiányozna, hanem hogy a versei viszonylag függetlenek egy-egy konkrét élménytől. Így a szerelmi költészetében is az látható, hogy a verseiben szereplő nőknek alig van egyéni arcuk.
Különös a versben, hogy közvetve elárulja, hogy a költő, bár a boldogságról ír, de nem volt tökéletesen boldog a vers megírásának idején. Előfordulhat, hogy a filozófusként tekintett ideálvilága annyira alap volt számára, hogy a valóság nem tudott megfelelni ennek az ideálnak.
Anakreón költő neve nem véletlenül látható a versben, mivel az ő költeményei szolgáltak mintául Csokonainak, továbbá ő volt a példaképe. Anakreón egy olyan életfelfogást jelképezett Csokonai számára, amelynél a boldogság kérdése áll a középpontban. Éljünk vidáman, kevés gonddal, mert egyszer úgyis meghalunk. Ez volt Anakreón alap filozófiája.
Csokonai Vítéz Mihály már kollégistaként is azt hirdette, hogy a boldogság költője szeretne lenni, aminek ékes bizonyítéka ez a vers. A vershelyzetben a lírai én boldogan tölti el az idejét szerelmével. Erősen stilizált, finomkodó idillt ír le, melyben néhol megjelennek a rokokó elemei: rózsa, bor, zefír, stb.
Tematika
A vers tematikáját az olyan Csokonai-dalok közé sorolhatjuk, amelyekben elragadtatott érzékenység, valóságos szépséghimnusz fejeződik ki. Például az „Egy angyalhoz” és az „Esdeklés” című Lilla-versek hasonló tematikával rendelkeznek. Az „A vidám természetű poéta” című vers pedig rokon hangulatot hordoz, és megjeleníti Csokonai boldogságfilozófiáját. Ezekben a művekben a különböző érzékszervek egyszerre igyekeznek befogadni minden kellemes és gyönyörű élményt, amit az élet kínál.
A boldogság verselemzés tekintetében a hagyományos anakreóni verselés ritmusát követi, jambikus lüktetéssel (az uralkodó versláb a jambus, amely egy rövid és egy hosszú szótagból áll: U –, a hangsúly a hosszú szótagon van, és az utolsó versláb csonka). Mivel a költemény hét szótagos, ezt a versformát jambikus hetesnek is nevezik. Az időmértékes verselés a művé műfajának dala. Hangvétele örömteli, könnyed, játékos és derűs, hangulata pedig üde és kellemes.
A vers tagolása
A költő a verset két részre tagolta: egy 14 soros leírásra és egy 3 soros tanulságra (bár ez a tanulság nem az „igazi” tanulság, nem filozofikus vagy morális szentencia, hanem egy dalszerű, tartalmatlan lezárás).
A leíró rész további két, egyenként hétsoros egységre tagolódik. Fontos megjegyezni, hogy mindkét egység egy három és fél jambikus sorokra tagolt mondatból áll, és mindkét mondat pontosan 23 szóból épül fel.
Ebben az egységben a költő leírja a környezetet és a tárgyakat, amelyek körülveszik a boldogság pillanatát. A szerelem élvezetéhez egyfajta ünnepi díszletet teremt, és megteremti az élvezetek lehetőségét (bor, rózsaszál a kiürült palack vázájában, friss eper, szép költemények).
Ábrázolás
A versben sok játékosság, kedvesség, báj, derű érezhető, amelyek a rokokó stílusjegyei. A költő egy hétköznapi jelenetet, egy fiatal pár örömét mutatja be, de ezt az örömöt ünnepként kezeli, és a pillanatot különlegesnek és megemelkedettnek ábrázolja.
Az utolsó három sorban a költő azt kérdezi, hogy ki látott valaha ennyi szépet és értékeset együtt, és ki lehetne boldogabb, mint Vitéz (a vers címében szereplő hős)? Ezzel a kérdéssel a költő azt fejezi ki, hogy ez a boldogság időtlen és örök, és a verszárat nyomatékosítja a szavak korlátozottságával és a boldogság különlegességével.
