Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) Baumgarten- és Kossuth-díjas magyar költő, író, filozófus, műfordító, muzeológus, irodalomtudós.
Weöres Sándor élete
Weöres Sándor életének korai szakaszait tekintve, szülei jelentős hatással voltak pályaválasztására és fejlődésére. Apja, id. Weöres Sándor, egy hivatásos katona, huszártiszt és földbirtokos volt, míg anyja, Blaskovich Mária nagyszebeni származású, gazdag polgárcsaládból származott, részben szerb felmenőkkel. Weöresnek két testvére is volt, Anna és István.
Tanulmányai
Weöres Sándor a tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta az évek 1919–1923 közötti időszakban. Azonban egészségi problémák miatt hamarosan magántanulóvá vált Csöngén, és így fejezte be az iskolai tanulmányait. A következő évben, 1924-ben, már a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumban találjuk, ahol Pável Ágoston kosztos diákja volt. A kapcsolatuk későbbi években is fennmaradt, és Weöresnek számos köszönhető fiúi jó viszonya volt vele. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte Weöres első novelláját („Egyszer régen…”), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erő című lapban. Ekkor már küldte verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének, aki kedvezően fogadta azokat. 1929-ben Weöres a 6. osztályból kimaradt, félve attól, hogy úgyis megbuktatják. Nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, és személyes kapcsolatba került Babits Mihállyal. Ugyanebben az évben Győrbe ment, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, majd ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, és itt érettségizett 1932 júniusában.
A fiatal tehetség
Weöres tehetségét már fiatal korában felfedezték, és első írásait publikálták. 1928-ban a szombathelyi Hír közölte első novelláját, míg 1929-ben a Nyugat 15–16. számában megjelent az első verse. Későbbi éveiben is folyamatosan alkotott, versei számát 1941-ig összesen 64-re lehet számlálni a fennálló folyóiratokban.
A költő és Illés Árpád festőművész közötti barátság és együttműködés is az iskolás években kezdődött. Weöres hálásan emlékezett vissza Illés Árpádra, mint legrégibb jóbarátjára és festő barátjára. Győrben tett látogatásuk alkalmával Illés vezette be Weörest a képzőművészet világába, és a következő években is szoros kapcsolatban maradtak. Weöresnek számos kötetének címlapja Illés Árpád művészetéből származik.
Egyetemi évek
Weöres egyetemi évei alatt, 1931-ben, megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot. A Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájában is részt vett, és számos kiváló irodalmárral és művésszel barátkozott, mint például Takáts Gyula, Tatay Sándor, Fülep Lajos, Csorba Győző, Vas István, Jékely Zoltán és a debreceni Kiss Tamás.
Kulturális és irodalmi tevékenységei
Weöres további életszakaszában is folytatta kulturális és irodalmi tevékenységét. 1935-ben észak-európai, majd 1937 elején hosszú távol-keleti utazást tett. Utazása során Genovából indulva Nápolyon, Egyiptomon keresztül Bombayig vezetett az útja, majd Szingapúr, Manila és Sanghaj következett. Az évek során számos elismerést és díjat kapott, többek között a Baumgarten-jutalmat és a Baumgarten-díjat is, amelyekből későbbi utazásait finanszírozta.
1941-ben Pécsett állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek szervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. A következő években számos irodalmi művet publikált, részt vett különböző szerkesztőségek munkájában, és ellentétek alakultak ki az Öttorony szerkesztőségén belül, ami a költő és Csorba Győző távozásához vezetett 1942 júliusáig.
A második világháború után Weöres a fővárosba költözött, majd az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. Ezt követően tartózkodott Csöngén és az apai birtokon, majd rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként. 1946-ban kötött házasságot Károlyi Amyval, és az egyetemi könyvtárban való munkája során ismerte meg Lator Lászlót.
Weöres életének későbbi éveiben továbbra is aktív maradt a kulturális életben és az irodalomban. 1959-ben feleségével Kínába utazott, majd Görögországban is jártak. A 60-as évek elején Dubrovnikba, majd 1965-ben New Yorkba látogattak el. 1970-ben és 1971-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, ugyanabban az évben elnyerte a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerését. A 70-es években megjelentek az első külföldi fordításai is, például angolul és németül.
Weöres Sándor 1989. január 22-én Budapesten vesztette életét, és február 9-én temették el a Farkasréti temetőben. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, de öröksége és művei továbbra is élnek, és a magyar irodalom kiemelkedő alakjai közé tartozik.
