A Petőfi Sándor versek száma ezernél is több. A költő, forradalmár és nemzeti hős, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb személye. Nem túl hosszú (26 év) élete során csaknem 1000 verset írt magyar nyelven, melyből mintegy 850 maradt meg az utókor számára. Híres költeményeit több nyelvre lefordították.
15-dik március, 1848
1848
A bokor a viharhoz
A csámpás legény
A gyáva faj, a törpe lelkek…
A hegyek közt
A jó tanító
A király esküje
A király és a hóhér
A királyokhoz
A kiskunság
A konzervatívok
A ledőlt szobor
A magyar nép
A magyarok istene
A márciusi ifjak
A nemes
A nemzetgyűléshez
A nemzethez
A nép nevében
A puszta, télen
A rab oroszlán
A szabadsághoz
A székelyhez
A tavaszhoz
A tél halála
A téli esték
A vén zászlótartó
A völgy s a hegy
Adorján Boldizsárhoz
Akasszátok föl a királyokat!
Anyám tyúkja
Ausztria
Az apostol
Az év végén
Az országgyűléshez
Bánk Bán
Beaurepaire
Béranger legujabb dala
Boldogtalan voltam…
Bordal
Bucsú
Csatadal
Dicsőséges nagyurak
Dobzse László
Egész világ a harcmezőn…
Egy könyvárus emlékkönyvébe
Egy emlék a kórházban
Elpusztuló kert ott a vár alatt…
Élet vagy halál!
Fekete-piros dal
Feleségek felesége…
Feleségem és kardom
Félálomban…
Fiam születésére
Forradalom
Föl!
Föltámadott a tenger
Fütty
Golyók sivítanak, kardok csengenek…
Hallod-e, szív, szívem!
Halvány katona
Hány hét a világ?
Három madár
Hideg, hideg van ott kinn…
Hideg idő, hűs őszi éj…
Hogy volna kedvem…
Ilyen asszony való nékem…
Ismét magyar lett a magyar
Itt a nyilam! Mibe lőjjem?
Itt alszik a költő
Itt bent vagyok a férfikor nyarában…
Itt van az ősz, itt van újra
Ivás közben
Jőj el végre, valahára…
Kemény szél fúj…
Készülj, hazám!
Két ország ölelkezése
Kisfiú halálára
Kont és társai
Kun László krónikája
Lehel vezér
Lenkei százada
Ma egy éve
Már minékünk ellenségünk…
Megint beszélünk s csak beszélünk…
Miért kisérsz…
Miért zárjátok el az útamat?
Minek nevezzelek?
Milyen lárma, milyen vígadalom!
Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?
Mit daloltok még ti, jámor költők?
Mit nem beszél az a német…
Ne feledd a tért…
Nem ver meg engem az isten…
Nemzeti dal
Olaszország
Rákóczi
Respublika
Rózsavölgyi halálára
Szeptember végén
Szerelemnek rózsafája…
Szeretlek én, szeretlek téged…
Szeretlek, kedvesem!
Szomjas ember tűnődése
Szülőföldemen
Tél végén
Ti akácfák e kertben…
Tiszteljétek a közkatonákat!
Tudod, midőn először ültünk…
Uton vagyok s nem vagy velem…
Van-e egy marok föld…
Van-e mostan olyan legény…
Vesztett csaták, csufos futások!
Vérmező
Vörösmartyhoz
