Petőfi Sándor Füstbement terv című verse egy önirónikus mű, amelyben a költő egy olyan tervet vázol fel, ami sikertelennek bizonyult. A költő önmagát is kritizálja a verse során, és rámutat a költői hivatás nehézségeire és bizonytalanságaira. A Füstbement Terv egyfajta önkritikus reflexió, amely a költő személyes élményeit tükrözi, és megmutatja, hogy a tervek nem mindig valósulnak meg a valóságban.
Füstbement terv
Egész uton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék…
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanúl…
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
