Petőfi Sándor - Európa csendes, újra csendes verselemzés

Petőfi Sándor – Európa csendes, újra csendes verselemzés

Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében. Ezen költeményében szinte minden olyan kulcsszó megtalálható, amelyeket Petőfi közéleti költészetéből ismerünk: világ, Európa, magyarság, forradalom, szabadság, hon, lánc, vér, kard, könny, sötétség, fény. Ezek a kifejezések azonban nem újak, korábban már felhasználta őket más verseiben.

Ennek talán az lehet az oka, hogy az irodalomtörténészek sokáig nem fordítottak nagy figyelmet erre a versre. Alig-alig elemezték, gyakran csak felsorolásokban említették. Voltak, akik csak a magyar kivagyiság kinyilvánításának tartották, mások pedig a hagyományos magyar hősiességet dicsőítő versnek minősítették, ami költői szempontból alacsonyabbrendűnek tűnt.

A szűkebb irodalmi szakma nem tartotta kiváló költeménynek, míg a laikusok szerették szavalni. Ahogy ez gyakran előfordul, a nagyközönség és az ítészek véleménye erősen eltért egymástól. Az első előadását 1849-ben Fáncsy Lajos, a jeles színész tartotta a Nemzeti Színházban, a főváros felszabadítása alkalmából.

Az „Európa csendes, újra csendes” már a 19. században is nagyon népszerű volt, és ezt bizonyítja, hogy sokféle nyelvre lefordították és zenésítették meg, beleértve a német, cseh és francia nyelvet is. A vers ma is élő és eleven alkotás, ami azt sugallja, hogy valami fontosabb van benne, mint az esztétika (bár az esztétikai szempontok miatt a szakértők elemezték elutasítóan). Mi lehet ez a különleges elem?

Valószínűleg az, hogy az „Európa csendes, újra csendes” a magyar szabadságharcot globális összefüggésbe helyezte. A korabeli magyarok nem csak az elvont költői szépséget várták a versuktól, hanem azt is, hogy a valóságot tükrözze. Petőfi maga is többet értékelt a történelmi cselekedeteket az elvont költői szépségnél. Az élet volt számára a legfontosabb, és költészetét az élet szolgálatába állította. Úgy vélekedett, hogy a költőnek természetes feladata az, hogy magasabb szemszögből nézze a szabadságharcot.

A vers Debrecenben íródott 1849 januárjában, amikor Debrecen lett az első magyar kormány menedékévé vált Pestről menekülve. Petőfi is itt állomásozott ebben az időszakban.

Az „Európa csendes, újra csendes” az egyik utolsó vers Petőfi életében. Először a Közlönyben jelent meg 1849. február 23-án, majd röplapokon is terjesztették. Ekkoriban érzelmi és katonai szempontból is nehéz időszakon ment keresztül a magyarság. A versből kiderül, hogy Petőfi helyzetértékelése nagyon reális volt.

1848 utolsó napjaiban az európai forradalmak lecsendesedtek, míg Magyarországon sorra veszítettek csatákat. Petőfi azt érezte, hogy a magyarok elszigetelődnek a forradalmukkal. A versből kiolvasható, hogy Petőfi nem hagyta, hogy az európai forradalmak bukása miatt a magyar ügy is kudarcra legyen ítélve.

Úgy gondolta, hogy egy igazi forradalmár és férfi a legnehezebb helyzetekben is megállja a helyét. Írásában említette, hogy az életerő és bátorság ott nyeri el a csúcspontját, ahol mások kétségbeesnek. Tudta, hogy a nehéz időkben is megőrzi méltóságát, és példát mutat más népeknek.

Az Európa csendes, újra csendes verselemzés műfaj és szerkezet tekintetében

A költemény címe erőteljesen témajelölő és hangsúlyozó jellegű; az első sor adja a címet. Stílusa romantikus, hangvétele emelkedett, magasztos, mozgósító, lelkesítő és buzdító, ugyanakkor mélyen zaklatott.

A költemény négy szerkezeti egységbe osztható

Az első két versszak egyfajta helyzetfelmérést tartalmaz, mely a tárgyilagos harmadik személyű megközelítésre épül. A harmadik versszakban a költő átvált az első személybe és népvezéri szerepben feltette a kérdést, hogy kétségbeesésnek kell-e hajlannunk, mivel egyedül maradtunk a forradalmunkkal. Azonban határozott választ is ad arra, hogy nem, sőt, erőt kell merítenünk ebből a gondolatból. A negyedik és ötödik versszakban a lámpafény-hasonlat magyarázza meg, miért tudunk erőt meríteni ebben az amúgy elkeserítő helyzetben. Petőfi szerint inkább büszkének kell lennünk arra, hogy kitartunk, amikor mások már meghátrálnak, és bátor helytállásunkkal példát mutatunk más népeknek. A hatodik és hetedik versszakban egy fohász hangzik el, amely a szabadságot mint istenséget említi. Petőfi a magyarságot a szabadság népének nevezi, mivel a magyarok az egyetlenek, akik még mindig harcolnak a szabadságért, és a szabadság áldását kéri a magyarokra, akik azt vérük árán érdemelték ki.

Az „Európa csendes, újra csendes” verselése időmértékes, 8-9 szótagos sorokból áll, amelyek néha spondeusi ritmusúak is lehetnek. Petőfi nem alkalmazott különleges formai megoldásokat a versben, de a verslábak váltakozása feszültséget teremt a leírt helyzet felmérésében.

A versben a páratlan harmadik sorok után a negyedik sorok zárják le a strófákat, és ezek mindig lényeges gondolatokat tartalmaznak.

A vers költői eszközei

A vers buzdító hatását számos költői eszköz támogatja, különösen az ellentétezés. Köztudott, hogy Petőfi költészetében gyakran használja az ellentéteket, és ezek az alternatívák vagy különbségek adják a vers erejét.

Az 1849-es Petőfi-versek gyakran járnak el az ellentétpárok és válaszok útján, amelyek kiemelik a hősies küzdelmet és a megalkuvást. Ez a költemény is ezt teszi.

Az „Európa csendes, újra csendes” központi gondolata a szabadságról harcoló magyarság és az európai környezetének (a lecsendesült európai népek, a „hűtlen kor”) szembeállítása. Ez az ellentét több alkalommal is megjelenik a versben.

Az első, második, harmadik, hatodik és hetedik versszakban két gondolati és képi elem épül egymásra, és ezek lépcsőfokokként vezetik előre a verset. A lépcsőfokok között nem mindig vannak ellentétek, és ahol vannak, nem mindig azonos szinten állnak, de mindig van egy gondolati vagy lendületbeli szünet köztük. A költő pontosvesszőkkel, kérdőjelekkel és kettőspontokkal is jelöli ezeket a szüneteket.

A második, negyedik, hatodik és hetedik versszak második gondolati egységében (a harmadik és negyedik sorokban) található tiszta ellentét. Az első versszak második egysége a negatív cselekedet (a „lecsendesült”) pozitív ellentétét is felveti: „nem vívta ki”. Ugyanezt az ellentétet találjuk az ötödik versszakban, ellenkező sorrendben: „…a mi fényünk nem lobogna… / …elenyészett a világ”.

Az ötödik versszakot egy gondolati egység tölti ki, de az ellentét nélkülözésével és a feltételes móddal a vers többi részétől elüt. Ezért az 5. versszak kiemelkedik a többi közül. Itt a vers dinamikája lelassul, de a képek kitágulnak. A képek fokozása és a dinamikai csökkenés előkészíti a következő két versszak hatalmas lendületét. A hatodik versszak első sora inverziót és szóismétlést („Tekints reánk, tekints, szabadság”) használ, hogy kiemelje a verset.

A hatodik és hetedik versszakban megsokasodnak az alakzatok, és a dinamika fokozódik. A hatodik versszakban csak egyetlen kép szerepel, amely a „könny” és a „vér” ellentétével dolgozik („Midőn más könnyet sem mer adni, / Mi vérrel áldozunk neked”). Az utolsó versszakban nincs költői kép vagy szimbólum, de a mondatalakzatok gyakran használatával az elmondás dinamikája és közönséghatása erősödik.

A vers többi szakaszában is érezhetjük, hogy a költő nem egy belső meditációt ír, hanem mintha egy szónoki pódiumon szólna közönséghez. A vers számos olyan sora is van, amelyekkel közvetlenül megszólítja vagy felkiált a közönséghez, és ezzel tovább erősíti a vers hatását. Az ismétlések (szó- és gondolatismétlések) élénkítik és hangsúlyozzák a versüzenetet.

Az „Európa csendes, újra csendes” költői eszközei hatásosan járulnak hozzá a vers erejéhez és hatásához, és segítenek a közönség mélyebb megértésében és elgondolkodtatásában.

A vers értelmezése

A költemény első két sora egyidejűleg mutat be egy európai helyzetképet és szélesíti ki a magyar szabadságharc horizontját:

„Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai…”

Az első sor tömörítetten fejezi ki a lényeget: Petőfi bemutatja Európa állapotát, amely a forradalmak zajlása után ismét csendesnek tűnik.

A „csendes” szóismétlés hangsúlyozza az Európa fölötti csendet, és ismételt elutasítást fejez ki, amelyből érezhetjük a költő felháborodását és csalódottságát az európai események miatt.

A „csend” és a „lárma” ellentétét kihasználva Petőfi számára a harc az élet szimbóluma, míg a csend a pusztulás és a halál jele. A zaj mindig a harc zajára utal, míg a „halotti” csend a bukás és az önfeladás csendjét jelenti.

Az „újra” szó fontos, mivel azt mutatja, hogy a jelenlegi csend nem a békét és a szabadságot hozza, hanem a bukást, a megalkuvást és az önfeladást jelképezi.

Ezután a költő ítéletet mond az elcsendesült Európa fölött:
„Szégyen reá! lecsendesült és
Szabadságát nem vívta ki.”

A probléma nem az, hogy Európában csend van, hanem az, hogy az európai forradalmárok lezárják a harcot anélkül, hogy elérnék a szabadságukat, így visszasüllyednek a szolgaságba. Petőfi számára ez súlyos bűn: feladni a harcot anélkül, hogy megszereznék a szabadságukat, az árulás egyenlő.

A „lecsendesült” egy szó, amely negatív értelmét az igekötő is kifejezi. Megjegyzi, hogy az európai csend önkéntes volt, majdnem „önként vállalt” csend. Ezért a szó negatív árnyalatot hordoz: Európa nem lett elcsendesítve, hanem gyakorlatilag önmagától lett csendes.

A vers első strófájának végén a költő hangsúlyozza a lényeget: Európa „szabadságát nem vívta ki”. Ez a költő igazi problémája, és erre kíván rávilágítani.

Kapcsolódó bejegyzések