Kevés olyan alkotása alkotása van a magyar irodalomnak, amelyet annyian ismernének és szeretnének, mint Petőfi Sándor Anyám tyúkja versét. A maga módján legalább annyira hiteles, mint az élet nagy gondolatairól szóló költemények és szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik a Petőfiről kialakult képhez.
Az elsőre talán komolytalannak tűnő vers 1848 februárjában keletkezett, egy hónappal a Föltámadott a tenger című költeménye előtt.
Anyám tyúkja
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.
Vác, 1848. február
