Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.) magyar költő, író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a nyelvújítás vezéralakja. Irodalomszervezői és nyelvújító tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti önállósulás és felemelkedés ügyét szolgálta. Kazinczy ferenc életrajza röviden is olvasható.
Kazinczy Ferenc élete
A költő régi nemesi családból származott. Édesapja, Kazinczy József (1732–1784), táblabíró volt Abaúj megyében, édesanyja, Bossányi Zsuzsanna (1740–1812) volt. Nyolc éves koráig anyai nagyapjánál, Bossányi Ferencnél nevelkedett, aki Bihar vármegye főjegyzője volt. 1766-ban nagynénje beteg lett, így gyógyíttatása miatt a család Debrecenben lakott, így Kazinczy három hónapig a Református Kollégiumba tanult. Nagynénje halálát követően, 1767-ben visszakerült a szülői házhoz, ahol magántanulóként németül és latinul tanult. 1768-ban nyelvi tanulmányait Késmárkon kamatoztatta előkészítő osztályban.
A sárospataki évek
1769. szeptember 11-étől a sárospataki kollégium tanulója volt, ahol önképző módon megtanulta az ógörög nyelvet. 1773-ban felvették a retorikai osztályba. 1775-től a főiskolán a felvette a teológiát is a jogi tantárgyak mellé, továbbá franciául is tanult egy katonatiszttől. 1775-ben közreadta első művét, a Magyar Ország Geographica címmel, amely Kassán lett publikálva.
Apja katonának szánta, de igazán jó szemmel nézte fia írói hajlamait is. Szerette volna fia műveit nyomtatott könyvként látni, ám amikor Kazinczy József 1774. március 20-án elhunyt, az özvegye sürgette az apja óhajának teljesítését, így jött létre Kazinczy első műve, alig 16 éves korában: Magyarország geographikai címmel. Szilágyi Ferenc szuperintendens buzdította Kazinczyt, de kifogásokat is emelt. A költő ezt annyira szívére vette, hogy nem kívánt több művet kiadni. Viszont anyjának és a családi barátoknak az ösztönzésére hamarosan lefordította Bessenyei: Die Amerikaner című, németül írt alkotását, és anyjának ajánlva nyomtattatta ki: Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése címmel. Bessenyei elismerését fejezte ki a fordítással kapcsolatban, mely serkentőleg hatott rá.
1777-ben Zemplén vármegye küldöttsége Bécsbe utazott, mely tagja volt nagybátyja, aki magával vitte. Kazinczy ekkor járt először a császárvárosban, amely magával ragadó élményt nyújtott számára. Visszatérve Sárospatakra a magyar irodalom két új alkotása fogadta. Egyik Baróti Szabó Dávidnak versei, a másik Báróczi Sándor művészi prózában készült Marmontel-fordítása. Kazinczyra mind a stílusújító, mind a versújító kezdemény nagy hatással volt, így végleg elhatározta, hogy író lesz.
1779. július 15-én a végső vizsgái után végleg búcsút vett az iskolától.
1780–1794
1779. szeptember 9-én a tornai ügyészhez utazott Kassára, ahol megismerkedett első szerelmével, Rozgonyi Erzsébettel. A szerelem hamar véget ért, de később sokat segített a bebörtönzött Kazinczyn. 1781. január 11. és 1782. június 2. között folytatta a joggyakorlatot Eperjesen. A jog mellett a művészetekkel (fuvolázni-, táncolni-, rajzolni-, festeni tanult és sokat olvasott) is sokat foglalkozott.
1782 augusztusában Bernáth József „patvaristája” lett Pesten, majd felesküdött hites jegyzőnek. Itt két idősebb, íróval, Ráday Gedeonnal és Orczy Lőrinc báróval ismerkedett össze. Ez a barátság nagymértékben fejlesztette Kazinczy esztétikai érzékét, és szélesítette látókörét. Ebben az időben készítette Gessner idilljeinek fordítását is.
1783-ban visszatért Alsóregmecre édesanyjához, akinek ajánlására Orczy Lőrinchez utazott Tarnaörsre és tiszteleti jegyzői állásért folyamodott. 1784. október 13-án megnyerte az állást, majd Abaúj megyei táblabírója is lett. November 29-én helyettes aljegyzői tisztséget is szerzett Zemplén megyében, de a főjegyzővel összeveszett, és állását azonnal feladta.
1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület igazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy mestere avatta fel a páholy tagjai közé. Szabadkőművesként ismerte meg Angelo Solimant és Born Ignácot.
1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy Van Swieten közoktatásügyi miniszterhez és az iskolák tanfelügyelőségét kérje. A megkapott tisztséget öt éven át töltötte be, s ezzel nagy elismerést szerzett magának.
1786. november 1-jén elhagyta a közigazgatást és elfoglalta iskolafelügyelői állását. Kerülete 10 vármegyére terjedt ki, és a közös iskolákat szervezte. Hivatala sok utazással járt, mintegy kétszáz iskolát állított fel.
1789. május 31-én súlyosan megbetegedett, és lemondtak életéről. Kassán már halálhírét terjesztették, amikor jobban lett, és meggyógyult.
1790 tavaszán, amikor a Szent Koronát Magyarországra hozták, tagja volt a koronaőrségnek.
József császár halálával a rendszere megbukott, a közös iskolákat eltörölték, és Kazinczy hivatala is megszűnt. Bécsben kötött barátságot Hajnóczy Józseffel. Szeptember 10-én ahzaérkezett, és a telet Alsóregmecen töltötte.
II. Lipót halála után, I. Ferenc országgyűlést hirdetett Budára. Kazinczy 1792 májusában az alsó táblában mint báró Vécsey Ferenc követe kapott helyet. Az országgyűlés után Kazinczy ismét hazatért, és másfél évig Alsóregmecen dolgozott és egymás után adta ki fordított és eredeti darabjait.
Fogságban töltött évei
A Martinovics-féle összeesküvés miatt 1794. december 14-én éjjel anyja házában elfogták, majd Budára szállították. Azzal vádolták, hogy a Hajnóczy által neki kézbesített reformkátét lemásolta, továbbá terjesztette. 1795. május 8-án fővesztésre ítélték, de ezt az ítéletet a király életfogytiglani várfogságra enyhítette.
Szeptember 27-ig tartották fogva, utána a brünni várbörtönbe szállították. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól.
Szabadulása után
1804. november 11-én Nagykázmérban feleségül vette gróf Török Lajos leányát, Török Zsófiát, majd 1806-ban Széphalomra települtek. Folyamatosan anyagi gondjai voltak, ugyanis fogsága után az őt terhelő számlákat rendeznie kellett, később gyermekeit kellett nevelnie.
1809-ben Zemplén megyében nemesi felkelést szervezett, majd 1810-ben a Győrnél elesetteknek emléket állítani kívánó bizottság tagja lett.
Anyja halála, 1812. november 12. után kapta csak meg vagyona apai részét. A testvéreivel való osztozkodás miatt csak jelentéktelen birtokrészekhez jutott.
Utolsó éveiben Zemplén vármegye levéltárában, Sátoraljaújhelyen dolgozott, majd 1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága a történelmi osztály tagjává nevezte ki.
1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia a történelmi osztály tagjává nevezte ki. 1831-ben az összes akadémiai gyűlésen jelen volt. Júniusban tért haza, és ekkor nyomtatta ki utolsó kiadványát.
Halála és temetése
Az 1831-ben kitört a kolerajárvány, amelynek augusztus 23-án Kazinczy is áldozatul esett. Széphalmi kertjében temették el.