Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.) magyar költő, író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a nyelvújítás vezető alakja. Irodalomszervezői és nyelvújító megmozdulásaival a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti önállósulás és felemelkedés ügyét szolgálta.
Kazinczy Ferenc életének főbb állomásai
A költő régi nemesi családból származott. Édesapja, Kazinczy József (1732–1784), táblabíró volt Abaúj megyében, édesanyja, Bossányi Zsuzsanna (1740–1812) volt. Nagyapjánál nevelkedett nyolc éves koráig. 1967-ben nagynénje halála után visszakerült a szülői házhoz, ahol magántanulóként németül és latinul tanult.
1769. szeptember 11-étől a sárospataki kollégiumban tanult. 1775-től a főiskolán felvette a teológiát is a jog mellé, továbbá franciául is tanult. 1775-ben kiadatta első művét, a Magyar Ország Geographica címmel. 1779. július 15-én a vizsgái után befejezte tanulmányait.
1779. szeptemberében ismerkedett meg első szerelmével, Rozgonyi Erzsébettel Kassán. A szerelem hamarosan véget is ért, de később segített a bebörtönzött Kazinczynak. 1781. január 11. és 1782. június 2. között folytatta a joggyakorlatot Eperjesen. 1782 augusztusában felesküdött hites jegyzőnek. 1783-ban visszatért Alsóregmecre édesanyjához, ahol 1784. október 13-án Abaúj megyei táblabírója is lett. Novemberben helyettes aljegyzői tisztséget is szerzett Zemplén megyében, de a főjegyzővel összeveszett, és állását azonnal feladta.
1784. január 16-án gróf Török Lajos, a felavatta a szabadkőműves páholy tagjai közé. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy az közoktatásügyi minisztertől több megyének az iskolák tanfelügyelőségét kérje. Ezt megkapta és a tisztséget öt éven át töltötte be. 1786. november 1-jén elfoglalta iskolafelügyelői állását. Mintegy kétszáz iskolát állított fel működése alatt.
1787. november 13-án Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal együtt Kassán megindította a Magyar Museum című folyóiratot, azonban összekülönbözött egyik alapító társával és kivált a szerkesztőségből.
1790-ben Széphalmy Vince névvel Kassán Orpheus címen saját folyóiratot alapított. Ez év tavaszán a Szent Korona Magyarországra hozatalakor tagja volt a koronaőrségnek.
József császár halálával a rendszere is megbukott, így 1791-ben a közös iskolákat eltörölték, és megszűnt Kazinczy hivatala is, így elvesztette állását.
II. Lipót halála után, I. Ferenc magyar király országgyűlést hirdetett Budára és Kazinczy 1792 májusában mint báró Vécsey Ferenc követe foglalt helyet. Az országgyűlés után Kazinczy ismét hazatért, és 1794 végéig élénk irodalmi munkásságot fejtett ki.
Fogságban eltöltött idő
A Martinovics-féle összeesküvés okán 1794. december 14-én éjjel elfogták, majd Budára szállították, és perbe fogták. December 29-én lépett a bírók elé, akik azzal vádolták, hogy a reformkátét lemásolta, és terjesztette. 1795. május 8-án teljes vagyonelkobzásra és fővesztésre ítélték, de ezt az ítéletet később a király életfogytiglani fogságra enyhítette. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól. A fogságban töltött napjainak száma: 2387.
Szabadulása után
A Szabadulása után visszavonult a nyilvánosságtól. 1804 telén súlyosan megbetegedett. 1804. november 11-én házasságot kötött Török Zsófiával. Folyamatosan anyagi gondokkal küzdött a fogsága után az őt terhelő számlák miatt, majd később gyermekeit kellett nevelnie.
Anyja 1812. november 12én bekövetkezett halála után kapta meg vagyona apai részét. Az osztozkodás során csak jelentéktelen birtokrészeket kapott.
1809-ben Zemplén megyében nemesi felkelést szervezett, majd 1810-ben a Győrnél elesetteknek emléket állítani kívánó bizottság tagja lett.
Utolsó éveiben Zemplén vármegye levéltárában, Sátoraljaújhelyen dolgozott, majd 1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága a történelmi osztály tagjává nevezte ki.
Kazinczy Ferenc halála
1831. augusztus 23-án a kolerajárvány áldozata lett. Széphalmi kertjében temették el.
