A karácsony ünnepe mindenki számára különleges és emlékezetes időszak. Talán nincs is olyan csoport, akik jobban élveznék a karácsonyi hangulatot, mint a gyerekek. A csillogó fények, az ajándékok alatt ropogó csomagolópapír, és persze a készülődés varázsa mind-mind a kicsik szívét dobogtatja meg leginkább izgalommal. Ebben az időszakban a karácsonyi versek gyerekeknek különleges szerepet töltenek be, hiszen a gyerekek örömmel vesznek részt a karácsonyi hangulatkeltő tevékenységekben.
Most arra összpontosítunk, hogy hogyan lehet még élvezetesebbé tenni a karácsonyt a legifjabb családtagok számára, azáltal, hogy megosztunk néhány varázslatos karácsonyi verset gyerekeknek. A verselés nem csupán szórakoztató időtöltés, hanem egy olyan tevékenység is, amely segít a gyermekeknek kifejezni érzelmeiket, továbbá megerősíti az ünnepi hangulatot. Arról nem is beszélve, hogy közelebb hozza egymáshoz a családot.
Bemutatunk néhány karácsonyi verset, amelyek kifejezetten gyerekeknek szólnak. Ezek a versek nemcsak a karácsony szépségét örökítik meg, hanem mélyebb értékeket is közvetítenek. Ilyen a szeretet, az összetartozás és az öröm. Mindegyik vers egyedi hangulatot teremt, és ideális választás lehet, akár a családi összejövetelek meghitt pillanataiban. Ezen versek segítségével próbáljuk inspirálni a szülőket és pedagógusokat, hogy még emlékezetesebbé tegyék a gyerekek számára ezt az ünnepi időszakot.
Gazdag Erzsi: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
Mesebeli álom,
Télapó zúzmarát,
Fújdogál az ágon,
A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön,
Nem baj, ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön.
Parányi ökörszem,
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
Süt még nap a nyáron.
Karácsonyi versek gyerekeknek Weöres Sándortól
Weöres Sándor szavai mellett a karácsony valódi értékei ragyognak fel, szólva a szeretetről és az örömről. Íme néhány különleges alkotás, a karácsonyi versek gyerekeknek témában, amelyek nemcsak gyermekszemmel nézve, de szívünk mélyén is megérintenek. Legyen ez az olvasmány egy különleges pillanat az ünnepi időszakban, ahol a versek varázsa és Weöres Sándor gondolatai egybeérnek a karácsonnyal.
Szép a fenyő
Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.
Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.
Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring.
Mentovics Éva: Gyertyák fénye
Érces hangon szól a csengő,
itt van a karácsony.
Aranyfényű csengő csillog
ringó fenyőágon.
Apró gyertyák fénye lobban,
tündöklően fénylik,
szüleikkel a gyermekek
áhítattal nézik.
Kis Jézuska születését
ünnepeljük most meg,
ez adja a meghittségét
ennek az ünnepnek.
Pásztorok
Pásztorok, pásztorok,
Nagy öröm vár rátok,
Megszületett Jézuska,
Akit régen vártok.
Nem messze istálló,
Ragyog régi fényben,
Ott fekszik a kisded,
Mária ölében.
Egyszerű szívetek,
Nyissátok meg neki,
A szegények baját,
Ő mindig átérzi.
Benedek Elek: A karácsonyfa
Csingilingi, szól a csengő,
jertek fiúk, lányok!
Ég a gyertya, meg van rakva
a karácsonyfátok.
Csingilingi, szól a csengő
arany a csengése.
Aranyosabb, szebb ez, mint a
muzsika zengése.
Csingilingi, szól a csengő,
vajon kik csengetnek?
Mennyországból az angyalkák
a jó gyerekeknek.
Csingilingi, szól a csengő,
nyílik már az ajtó,
cseng a szoba, zeng a szoba
vidám gyerekzajtól.
Csingilingi, szól a csengő,
jertek fiúk, lányok,
ég a gyertya, meg van rakva
a karácsonyfátok.
Mentovics Éva: Az ünnepi asztalnál
Imbolyog a gyertya lángja,
Fénylik, mint a Napsugár.
Ünnepváró asztalunkról
fodros füstje tovaszáll.
Karácsonyfán aranycsillag,
és számtalan szép csoda:
csillagszóró, szaloncukor,
omlós, mézes figura.
Kint a kertben pelyhek ringnak,
belesnek az ablakon.
Csodálják a gyertyák fényét
az ünnepi asztalon.
Csanádi Imre: Karácsony fája
A karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép, —
nem is sárba, latyakba…
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő, —
búcsúzik a madártól,
őzikéktől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának;
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen
karácsonyi szépségben.
