Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) a magyar irodalom felvilágosodás korának egyik legjelentősebb költője.
Tanárai csak a jövő tudósaként emlegették és „poeta doctusnak” is nevezték. A századforduló magyarországi viszonyai között hatalmas tájékozottsággal rendelkezett a kor irodalmát, gondolkodását és politikáját illetően egyaránt. Ennek jelentőségét Európa nem ismerte fel, de szerencsére elfoglalta méltó helyét a magyar irodalomban.
Csokonai Vitéz Mihály élete
Apja Csokonai Vitéz József (1747–1786) seborvos (akkoriban ez nem számított orvosi foglalkozásnak) és borbély, anyja Diószegi Sára (1755–1810) volt. A költő apja egy református lelkész fia volt és szegény mesterlegényként érkezett 1769-ben Debrecenbe. Hamarosan vagyonos ember és a város tekintélyes polgára lett, de halála után a családja elszegényedett.
Csokonai a Debreceni Református Kollégiumban kezdte tanulmányait, ahol 1785. április 18-án, az alsóbb osztályok elvégzése után továbbléphetett. 1788-ban, a gimnázium elvégzése után, az akadémiai tanfolyamot kezdte el. Nem lépett be egyetlen szabadkőműves páholyba sem. Tanulótársai közül irodalmi kört alakított ki maga körül, hogy az újabb irodalmat megismertessék egymással.
Éjjel-nappal tanult, olvasott és kisebb-nagyobb költeményeket szerzett. A Békaegérharcot 18 éves korában írta. 1793-ban Kazinczy Ferenc már a barátai között említette. 1793-ban kezdte el Mozart Varázsfuvolájának (Boszorkánysíp címen) prózai fordítását, melyet egész életében végzett, de véglegesen nem készült el vele. 1794 tavaszán tanítónak választották, mikor már a latin, görög, olasz és magyar költészetben is járatos volt.
A következő iskolai első félévben (1794. december) a gimnázium ítélőszéke megvádolta, hogy az istentisztelett nem látogatja rendszeresen. Csokonait az érdemsorozatban hátravetették és dorgálással büntették. Ismét megsértette a kollégium rendjét. Ekkor a tanítóságtól elmozdították, majd Kiskunhalasra és Kecskemétre küldték, de Csokonai nem tért vissza kollégiumába. Később elöljáróinak elnézését elnyerve, visszatért Debrecenbe, de túláradó önbecsüléséből származott összetűzései miatt 1795 júniusában ismét beperelték a húsvét esti imádság utáni indulatos beszéde miatt. A törvényszék ekkor bizonyítvány nélkül való elbocsátásra ítélte.
Sárospatak
Az 1795–96. tanévet már a sárospataki kollégiumban töltötte. A költészet szeretete kötötte egészen le figyelmét. Kedvderítő és tanulságos társasága az ifjúság központjává tette. Sárospatakot a közvizsgálat előtt elhagyta, és a német nyelv tanulása miatt Lőcsére ment, azonban szeptember 3-án már visszatért Bicskére.
Pozsony és Komárom
Az országgyűlés megnyílása miatt Pozsonyba ment, ahol részt vett a franciák elleni elkeseredésben, majd kiadta a Diétai Magyar Múzsa című lapot. További munkáit nem akarták kiadni, ezért az év végén elhagyta Pozsonyt.
Somogy
Komáromi viszonya idejében Kovács Sámuel barátjánál Bicskén tartózkodott, ahonnan többször ellátogatott Komáromba. 1799 májusában az Erdélyi Nyelvművelő Társaság a tagjai közé választották. A csurgói gimnáziumnál egy segédtanári állás volt betöltetlen, amit Csokonai nyert el. Már ekkor értette a latin, görög, német, francia és olasz nyelvet. 1799 telén elhagyta Csurgót, majd 1800. májusban Somogyot és elutazott Debrecenbe, édesanyjához.
Debrecen
Távolt az emberektől kizárólag az irodalomnak élt, de innen ellátogatott néha a barátaihoz. 1802 június 11-én a nagy debreceni tűzvészben lakóháza elpusztult. 1804. április 10-én Nagyváradra ment Rhédei Lajosné temetésére, ahol megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott, amit abban az időben még nem tudtak kezelni. Április 22-én hazautazott és betegsége rosszra fordult, majd 1805. január 28-án elhunyt.
