Balassi Bálint Adj már csendességet verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében.
Ez a vers már a 17. század óta szerepel a templomi énekek közt is, mivel Balassi egyik legszebb istenes verséről beszélünk, amely megrendítő érzéseket próbál átadni az olvasónak.
Arra emlékeztet, hogy az ember milyen esendő, továbbá mennyire szükségét érzi mások segítségének. Az életben a nehéz pillanatok rákényszeríthetnek minket, hogy másokhoz forduljunk segítségért, ahogy Balassi Bálint teszi a versben.
A vallásos emberek életébe természetes módon illeszkedik bele a könyörgés, de ez nem csak vallásos cselekedet lehet, hanem akár a mindennapi élet része is. Amikor kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, akkor könyörgünk, ahogy az Adj már csendességet vers beszélője is teszi Istennel szemben.
A versnek a középpontjában a bizonytalansággal és kételyekkel küzdő költő áll, aki teljes mértékben tisztában van saját bűnösségével, esendőségével, és megváltást remél az Istenétől.
A vers életrajzi háttere
Az Adj már csendességet című vers megértéséhez nem szükséges életrajzi adatokat ismernünk, mivel minden benne van a költeményben, ami a megértéséhez szükséges. A mű Balassi egyik késői alkotása, így egy sokat megélt férfi szólal meg benne.
1591 első felében született a vers, amikor Balassi még Lengyelországban tartózkodott, és magányosnak érezte magát, távol hazájától. Az élete alakulása miatt teljesen megkeseredett, hiszen vagyonát vesztette és házassága is csúfos kudarccal végződött. Tehát abban az időben írta a költeményt, amikor már mindenkiben csalódott, mindenki elhagyta, ezért beszél keserűen a lélek „letört szárnyáról”.
A vers története
A költemény megértéséhez fontos megérteni a kor szellemét, amikor Balassi Bálint élt. Sok helyen olvasható, hogy reneszánsz ember volt, ami alapvetően igaz, de a kifejezés jelentése az idők során mitizálódott. Valójában maga mögött hagyott egy korszakot, de közben megszenvedte a kor erkölcsi zűrzavarát is. Az erkölcs a reneszánsz időkben komolyan válságba jutott. Balassi ebbe a világba élt, és ehhez a világhoz edződött. Amit ellenségeiről elpanaszol, azok is elmondhatták volna róla. Ő ugyanúgy élt mint kortársai, erkölcsben nem volt náluk különb.
A vers, mint könyörgés
Az Adj már csendességet mondhatjuk, hogy egy könyörgés, mely egy nagyon ősi kérésfajta. nagyon sok nyelvben a felszólító mód fejezi ki, de mégis lélektanilag óhajtó mondatokból áll. A könyörgés nem kizárólag vallásos cselekedet, mivel vallás nélkül is lehet könyörögni.
Az emberi közösségek nem tudnak létezni kölcsönös segítségnyújtás nélkül. A remény pedig a természet egyik nagy csele, amely nélkül lehetetlen volna az emberi élet.
Vallásos líra nem létezhet könyörgés nélkül, mivel a könyörgés annak az életérzésnek a megnyilvánulása, hogy az emberki van szolgáltatva nála nagyobb erőknek.
A vers műfaja
Az Adj már csendességet olyan könyörgés, melynek Isten a címzettje, így a zsoltárhoz és a himnuszhoz áll közel. Műfajilag a vers a középkorhoz áll közelebb, mint a reneszánszhoz.
A zsoltár-műfajtól abban tér el a vers, hogy annak a beszélője egy közösség nevében szólítja meg Istent, míg Balassi Bálint csak a saját nevében könyörög.
A költemény a himnusz-műfajhoz is közel áll, amely szintén Istenhez való könyörgés. Szerkezetileg is himnusz-rendszerű a vers, mert a könyörgés-érvelés-könyörgés szakaszok jelennek meg benne, amely az ókor óta jellemzi a himnuszokat.
Kijelenthetjük, hogy a költő elszakad a műfaji kötöttségektől, mivel nem tudjuk a verset teljesen kategóriába besorolni, mert a zsoltártól is meg a himnusztól is kicsit különbözik. A költő teljesen önálló művet alkotott, amelyben a vallásos tartalom más, mint a megszokott.
A vers alaphangja a mély és őszinte megbánás, a hangneme közvetlen, mondhatni személyes, a hangulata pedig az elmúlásé, a halál tényébe való belenyugvás.
A mű menete zaklatott, izgatott, érzelmileg hullámzó, mivel tele van belső ellentétekkel. Az egész vers csupa kérlelés, perlekedés, könyörgésés érvelés.
