Arany János Családi kör verselemzés műfaj, szerkezet, történelmi háttér, költői eszközök tekintetében.
A Családi kör című vers 1851. április 10-én íródott. Ebben az időszakban Arany János igen nehéz anyagi körülmények közt élt Nagyszalontán családjával. Letört hangulatban volt barátja, Petőfi elvesztése és az elbukott szabadságharc miatt, továbbá személyes problémái nem hagyták nyugodni. Ettől is különleges a Családi kör című verse, amely igazából jó hangulatú, így teljes ellentétben áll a költő korszakával, és a többi költeménnyel, amelyeket Arany János ekkortájt írt.
A Családi körben azt a békés, boldog életet ábrázolja a költő, amelyre vágyakozott. Nemes, de egyszerű érzések uralkodnak a versen: nyugodt szeretet, bensőségesség, szorgalom, hazaszeretet, felelősségérzet, vendégszeretet, családi összetartás és erkölcsi értékek által megóvott harmónia.
A Családi körrel egy olyan képet mutatott fel a költő a magyar életről, amelyet megőrzött a múltból, de a jelenben csak vágyakozott utána. Ez a kép teljesen az ellentéte a valóságnak, amelynek kilátástalansága uralta az akkori közhangulatot. Az előző évben Arany János még fel akart hagyni a versírással, majd 1850 év végén enyhültek az anyagi gondjai.
1851 tavaszán vásárolt egy parasztházat, amely ihlethette a Családi kör megírására. A versbéli családfőben apja alakja jelenik meg, míg Sára, a leány pedig bizonyára a nővére. A versben megjelenő „nagyobbik fiú” minden bizonnyal maga Arany János lehetett.
Családi kör verselemzés
A közismert költemény nagyon egyszerű versnek tűnik, de pont ez a spontán és természetes előadásmód kívánja meg a legmagasabb fokú írást. Valójában egy teljesen összetett versről van szó, amelyben sokféle törekvés egyesül.
A Családi kör műfaját tekintve életkép, amely egyik oldalról megörökíti Arany János családi élményeit, másik oldaláról nézve pedig a magyar népi családról ad rajzot, ami emellett a levert szabadságharc emlékét is megidézi.
A Családi kört a skót költő, Robert Burns Szombat este című költeménye ihlette. Arany azokban az időkben sokat olvasgatta Burns verseit, melyekből fordításokat is végzett. Sokaknak meglepetést okozott, hogy a Családi kör ennek a versnek az átköltése. Annak ellenére, hogy a témát a skót költőtől vette, a versben szereplő család estéje maximálisan a magyar népi idill. Ezt igazolja számos kortörténeti vonatkozás, de a személyes élményekből is látható.
Burnsnél a család népesebb és a szülők idősebbek. A magyar háznép mozgalmasabb, elevenebb. Az is magyar szokásnak tulajdonítható, hogy szinte némán étkeztek az emberek. Egy mondás is őrzi ezt a régi szokást: „magyar ember evés közben nem beszél”.
A „csonka, régi torony” Nagyszalonta emlékét idézi fel, de a doromboló macska, az ereszt súroló denevér, a zizegő szalma is mind a falusi magyar háztájra volt jellemző.
A vers szerkezete
Az Arany János Családi kör verselemzés szerkezet tekintetéből 3 nagy szakaszra bontható le.
Az első szakasz (1-5. strófa) a családi ház környékét és a meghitt családi kört ábrázolja, folyamatosan szűkülő körben a tárgyra közelítve. Elindul a múltat idéző csonka toronytól, majd a nagyobbik fiú olvasási szenvedélyéhez érkezik el).
A második szakasz (6-8. strófa) a családfő megérkezését és a vacsorát mutatja be. Ebben a szakaszban a munka, a szerelem, a szorgalom és az egyetértés garantálta életvitel fejeződik ki.
A 3. szakaszban (9-13. strófa) a béna harcfi fejezete, amely egy a versen belüli dramatizált jelenet, minthogy az eddig külsőleg bemutatott szereplők itt megszólalnak.
A versben a költő érdeklődő tekintettel veszi szemügyre a parasztházat és környékét, továbbá a házban a maga meghitt estéjét töltő családot.
A vers szakaszai
A vers az egyik falusi estén indítja el történetét a külsőségek leírásával. Az egyszerű ember fáradtan, de elégedetten sóhajt fel a nap végén, miután befejezte napi munkáját: „Este van, este van: kiki nyúgalomba!” Ezután a parasztház udvarán járunk, és minden részletét leírja annak, amit ott látunk (az eperfa sötét lombja, az éjszakai bogarak zúgása), valamint azt, amit hallunk (a bogarak koppanása, a bagoly rikoltozása).
Minden csendes és nyugodt. A sötétség, a denevér mozgása és a bagoly a régi tornyon lehetne ijesztő vagy rejtélyes, de nem az. Inkább csak azokat a gyermekkori félelmeit idézi fel a költő, amelyek már nincsenek meg a jelenben, és amelyeket akkoriban a szülők jelenléte enyhített.
A második versszakban közelebbről bemutatja a ház környékét: az udvart, a háziállatokat, és mindenhol megnyugtató rendet találunk. A tehén éppen legel, a kisborjú éhesen várja a tejet, a cica lassan sétál, majd hirtelen elszalad, meglepve a gyermeki nézőt, akit Arany véletlenül utánoz a versben.
A harmadik strófában még közelebb kerülünk a házhoz, ami a derű, a meghittség és a szeretet otthona. A tűzhely fénye melegítő, és a lusta, idős kutya képe is kellemes és megnyugtató. Amikor belépünk a házba, találkozunk a háziasszonnyal, aki tejet szűr, hogy a kisfiának adhasson, egy fiatal lányt, aki a holnapi ünnepre készül, és a kisgyerekekkel, akik mesét hallgatnak.
Figyeljük meg a vers művészi felépítését, ahogy a külsőtől haladunk a belső felé! A költő először ábrázolja a ház közvetlen környezetének életét: az eperfát, az éjszakai bogarakat. A ház ajtaja nyitva van, és a tűzhely fénye átjárja az udvart, így ez a tűzfény köti össze a kinti világot a ház bensőséges világával.
A családtagokat tevékenységeik közben látjuk: a háziasszony tejet szűr, hogy a kisfiának adhasson, a lány a tűzre rak és vasal, a kisgyerekek mesét hallgatnak, miközben borsót fejtenek. A legkisebb fiú tűzkígyókat rajzol, a nagyobbik fiú pedig olvas. Az egész jelenet tele van kellemes részletekkel: a kisgyerekek boldog arcát, a tűzön sülő borsó- és babhüvelyeket, és így tovább.
A gazda hazaérkezése új lendületet hoz a békés estébe. A férfi visszatér a szántástól, leteszi a kapát, belép a házba, és kiderül, hogy a tarisznyájában egy kis nyulat hozott a gyerekeknek. A háziasszony ennivalót készít, és bár ő már evett, az ételt a többiek elé teszi. A családfő megosztja az ételt a gyerekekkel, mert „jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek”. A családfő hazaérkezését és a közös vacsorát Arany különleges melegséggel írja le. A tarisznyában talált kisnyúl azokat az apró boldog pillanatokat szimbolizálja, amelyeket egy kiegyensúlyozott érzelmi életű család tapasztal meg.
A fáradt, gondterhelt gazda képének mögött az erkölcsi értékek világa rejlik. A családfő ráncos homloka arra utal, hogy sokat dolgozik, de munkáját igazolják, és biztonságot nyújt neki. Miközben előveszi a gondűző pipát, és a vidám gyerekekre néz, az arcán megnyugvás terül el, és a kedves felesége is mosolyog.
Az étel egyszerű, és csak asztalszékek vannak, nem asztal. Ez arra utal, hogy a család viszonylag szerény körülmények között él. Ennek ellenére boldogok, mert nincs elégedetlenség, irigység vagy összehasonlítás másokkal. A családtagok tiszteletben tartják a legfontosabb erkölcsi értékeket, ami önbecsülést ad nekik.
Az egész leírás cselekménydús és mozgalmas: a szorgalmas munka és a meleg családi összhang, a jóindulat hangulata árad belőle.
Végül felbukkan a szabadságharc hőse, aki mint szegény koldus kopogtat be a családhoz, hogy éjszakára szállást kérjen. Az ügyes kérdés „De vajon ki zörget?” segít az olvasónak érzékelni a reakciót és azt, hogy valaki megérkezett, így nincs szükség külön leírásra.
A koldus megjelenésekor világossá válik, hogy a család nem csak befelé, de kifelé is gyakorolja az erkölcsi elveit: részvéttel fordulnak a rászorulók felé („Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, / Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”)
Arany pszichológiai érzéke itt is tökéletes, és finoman megfigyeli a jeleneteket. Amikor a vándor először megjelenik, kissé zavartan viselkedik, majd lassan szavakat talál, és ahogy a család figyeli a távolból érkezett vendéget, a nemzeti érzelmek és politikai témák felerősítik az érzelmeket („Beszél a szabadság véres napjairól, / Szíve hevül és arca kipirul”).
Végül a fiatal lány, aki eladóban levő, diszkréten („amikor nem hallják”) érdeklődik a vándortól: nincs-e híre testvérbátyjáról, aki szintén elindult a háborúba, és még nem tért vissza. Ez a pillanat is csak további veszteségekre utal: a családnak is elveszett vagy eltűnt egy tagja a harcok során. A leány vár még a házasságával, és reméli, hogy addig visszatér a bátyja.
Eddig az időtlenség jellemezte a család estéjének bemutatását, de ebben a pillanatban bekerül a versbe egy adott történelmi időszak, és a történelem menetébe illeszkedik. Most már tudjuk, hogy a versben leírt esti jelenet a szabadságharc utáni időszakban történt. Mindenki átélte a veszteségeket, de senki sem panaszkodik.
A „béna harcfi” alakjával Arany a szabadságharc elhunyt emléke előtt tiszteleg. Emiatt kerül a versbe az is, hogy az eladó lány szemérmesen érdeklődik a testvérbátyja felől, aki három év után még mindig nem tért haza a háborúból.
Az utolsó szakaszban már csak a tücskök ciripelése hallatszik, és ez a fokozatos lecsendesedés adja meg a versnek az emlékezetes hangulatát.
Minden más a befejezésben más és több, mint a kezdetén. Az udvar perspektívája kitágult, országos méretűvé vált, hiszen a vendég mesél arról is, amikor idegen földön bujdosott. A család „kisvilága” most már a nagyobb közösség, a nemzet ügyét is magába foglalja, mivel az esti beszélgetés résztvevői úgy érzik, hogy család és haza ügyében ugyanazok a kötelességeik.
Az éjszakai égbolt ugyanúgy borul a kis házra, mint az egész hazára, amit a hagyománytisztelet hozzákapcsol a nemzet népéhez. Ezek az erők adják a családnak a biztonságérzetet és szolgálják a jövőjüket.
Arany a kedvenc versformájában írta meg a Családi kört, ugyanabban, amiben a Toldit is írta: 8 soros strófák páros rímekkel, négyütemű ütemhangsúllyal, 12-es mérettel.
